Kókusz szelet

Macizsúr

Ennek a sütinek az általam eredetileg ismert változatát "Kókuszos tojásfaló"-nak neveztem el, ugyanis nem kevesebb mint 17 db tojás kell hozzá (ehhez "csak" 7...)! Viszont emlékeim szerint nagyon finom volt és a kókusz egyébként is a gyengém, úgyhogy igencsak megörültem, amikor találtam kevésbé tojásigényes, hasonló változatokat.

Az első variáció, ami egy kókuszos torta, Szamócánál található. Nos, most mindenképp szeletsütit kelett produkálnom, ami az adagok duplázásával azt hiszem, ment is volna, de úgy meg a 8 dl tejszín tűnt kicsit soknak. (A krém ízesítése - banános vagy ananászos italpor - is elég extrém, azt hiszem, azt simán hagytam volna, bár ha valaki elkészíti az eredetit és küld nekem egy szeletet, szívesen megkóstolom... :) )

Szóval maradt a Rama sütigyár egyik receptje, mint alap. Ott is voltak persze fenntartásaim, elsősorban a krémmel kapcsolatban (jó sok margarin...), de hát egyszer csak el kellett kezdeni sütni végre...

Hozzávalók

Barna tészta:

30 dkg liszt

2 ek kakaópor

1/2 csomag sütőpor

15 dkg porcukor

15 dkg margarin

1 tojás

Kókuszréteg:

6 db tojásfehérje

20 dkg porcukor

20 dkg kókuszreszelék

Krém:

6 db tojássárgája

4 csomag vaníliás cukor

3 ek liszt

3 dl tej

20 dkg porcukor

25 dkg margarin

Tetejére:

Csokireszelék vagy cukrozatlan kakaópor (holland)

Elkészítés:

Először is összegyúrjuk a barna tészta hozzávalóit. Az eredeti recept szerint, ha nem áll össze, lehet bele tenni egy kis tejet. Na, nekem összeállt, sőt - viszont elég lágy margarint és viszonylag nagy méretű tojást használtam. Két gombócra kell osztani, aztán ha olyan ügyesen ragadósra készítettük, mint én, nem árt neki egy kis üdülés a hűtőben.

A tepsit (közepes méretűt használtam, kb 25x35 cm) ki kell kenni valami zsiradékal (margarin), én a biztonság kedvéért beszórtam egy kis darált keksszel is (persze liszt is lehet).

És hozzákezdhetünk az alsó barna lap nyújtásához: láttam és olvastam már, hogy a vajas-ragadós tésztákat két folpack között nyújtják ki. Úgy éreztem, most van itt az alkalom, hogy ezt a módszert kipróbáljam. Bár még csak a "feles verziót" valósítottam meg, tudniillik csak alulra tettem folpackot, de bevált és könnyebb volt belevarászolni a tepsibe is, mint a sodrófára feltekerve bűvészkedni vele. Mondjuk biztosan vicces látvány lehetett, ahogy egyensúlyozok a folpackos tésztával, bemérem a célt, aztán többé-kevésbé telibe találom a tepsit a "dobott" anyaggal. A végén persze kellett egy kis korrekció, lapogatás, húzogatás - profiknak ez biztosan egyből megy. Azért itt már sejtettem, hogy a felső lap nem lesz ilyen mókás menet...

Ugyanis a következő réteg végülis egy kókuszos habcsókalap. A tojásfehérjéket fel kell verni a cukorral, aztán bele kell keverni a kókuszt és ezt az alsó barna lapra ráönteni. (Azt elfelejtettem írni, hogy nem kell azzal vacakolni külön, hogy az alsó lapból "peremet" is készítsünk, tudniillik hogy a kókuszos krém ne érintkezzen közvetlenül a tepsi oldalával, már csak azért sem, mert az a legfinomabb rész :) )

Aztán újra jön a "barnatészta nyújtási hadművelet" - nos, itt már nem árt, ha kicsit pontosabban célzunk vagy az átemelésnél igénybe veszünk egy lelkes (vagy kevésbé lelkes, de sütivel zsarolható :) ) segítőt, hogy legyen négy kezünk, amivel a folpack két-két csücskét fogjuk, majd a kellő pillanatban ráfordítjuk, ugyanis a habon egy kicsit nehezebb korrigálni pl. a gyűrődéseket, amiket nekem ügyesen sikerült produkálni.

Közepes lángon kb 20 percig sütjük.

Te jó ég, azt hiszem, kicsit túldimenzionáltam a tésztás részt, de még nagyon friss az "élmény" :).

Igazából tényleg nem olyan bonyolult, csak le akartam minden verziót írni, hogy senkit ne érjen meglepetés. Valójában, ha nem olyan lágy a tészta (és/vagy nem vagyunk olyan bénák, mint én) nem kell akrobatamutatványokat produkálni, simán átemelhetjük úgy, hogy feltekerjük a sodrófára. A teteje meg tök mindegy, milyen lesz, úgyis elfedjük a krémmel!!!

Ja, tényleg, krém: A tojássárgákat a vaníliás cukorral, liszttel és tejjel kikeverjük, pici lángon vagy gőz fölött sűrűre főzzük, majd folyamatosan kevergetve kihűtjük. Ha kihűlt, alaposan összedolgozzuk a porcukorral kikevert margarinnal és mehet az ugyancsak kihűlt tészta tetejére.

Az egészet megszórjuk csokireszelékkel, vagy, már csak azért is, meg igencsak édes lesz a végeredmény, keserű kakaóporral.

SÜTIBEMUTATÓ MODELLÜNK egy adománygyűjtő maci (Aréna plázából vettünk egyet-egyet egy nagyon édes és óriási mentőkutyustól.)

Őket lehet támogatni:

Pannon Mentőkutyás Alapítvány

Pest Megyei Kutató-Mentőszolgálat

http://www.mentokutya.eu/

Házi vajkaramella

Hát nem cuki ez a szalvéta?

Nem igazán van formában a program, rólam nem is beszélve, szóval csak a lényeget:

A recept Szamócától származik. (Egészen pontosan a Francia csokoládétorta egy alternatív alkotóeleme. Magát a tortát is elkészítettem már, elég tömény, de nagyon finom!)

Hozzávalók:

30 dkg cukrozott, sűrített tej (kb két tubus)

5 dkg cukor (ha van, barna)

5 dkg vaj

Elkészítés:

A hozzávalókat kicsi lángon, állandóan kevergetve, óvatosan, türelmesen sűrűre összefőzzük.

Ha ez megvan, akkor egy sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe vagy hőálló tálba tesszük és hagyjuk teljesen kihűlni. (melegen még nyúlós-ragacsos tapintású, de ha kihűl, teljesen "vajkaramellás" lesz.) Ha kihűlt, akkor különböző alakzatokat szúrunk ki belőle, pici formákkal (pl. csillag), vagy kis szaloncukorformákat hengergetünk.

Ezután sima vagy ízesített csokiba márthatjuk (a képen lévőkön narancsos étcsoki van, azok a kis göcsörtök a "narancsos" darabok). Persze apróra vágott mogyoróval is meg lehet szórni vagy valami ilyesmi, de azt ne felejtsük el, hogy ez azért mégiscsak vajkaramella - szerintem csupaszon a legfinomabb! :)

Csokis-ropogós-kekszes

A Korpovit keksz mennybemenetele

Nos, leánykori nevén "Sütés nélküli ropogós torta", de az én produktumomban nem lett semmi tortai...

A recept Joanne Harris (a "Csokoládé" írónője) és Fran Warde szakácskönyvéből származik (A francia konyha).

Valójában nem hinném, hogy két angol szerző francia szakácskönyvének eredeti szövegében ténylegesen a "Korpovit" keksz szerepelne a hozzávalók között, de a végeredmény nagyon jó és utána mégiscsak hozzájön az az illúzió, hogy dehát én csak egy kis Korpovitot ettem... :)

Hozzávalók (az eredeti fél adagja, mert hiába nagyon finom, azért elég "telítő" is)

7,5 dkg vaj

2 ek méz (az eredetiben sötét és világos melasz - hát, ha van ilyenünk, nyugodtan tegyünk bele azt...)

10 dkg csokoládé (tetszés szerint, nekem speciel narancsos étcsokival a legjobb...)

15 dkg vegyes, vágott aszalt gyümölcs (ez is tetszés szerint, az alap mondjuk mazsola, meg én szeretem benne pl. a sárgabarackot - azt persze daraboljuk fel mazsolányi darabokra!)

7,5 dkg vegyes, vágott, pörkölt dió-mogyoróféle (a lehetőségek itt is határtalanok - és hiába veszünk előre pörkölt cuccot, soha nem árt, ha mi magunk is rápörkölünk egy kicsit, száraz serpenyőben)

12,5 dkg Korpovit keksz

Elkészítés:

Apróra tördeljük a kekszet és összekeverjük a szintén vágott/darabolt aszalványokkal meg csonthéjasokkal. A vajat, mézet és csokit kis lángon összeolvasztjuk (nehogy forrjon, épp csak olvadjon el szépen minden), aztán ráöntjük az előkészített "mindenségre".

Egy kisebb tepsibe vagy lapos tálba tegyünk sütőpapírt és rakjuk bele az egészet hűlni-összeállni. Mehet a hűtőbe néhány órára.

Az eredeti recept szerint olyannyira össze kellene állnia, hogy szeletelhető legyen - szerintem erre esély sincs (bár más keksszel talán igen, de akkor hol a wellness? :) ), bár valamennyire tényleg összeáll, úgyhogy nyugodtan "tördeljük" csak össze és szedjük csak ki müzlistálkákba vagy már eleve is bepakolhatjuk muffinpapírokba (ld. mint fenn).

(Sikerült ma is elhasználnom az egész heti idézőjel-adagomat, pedig tervezek még egy bejegyzést...)

Darált keksz - klasszikusok: Keksztekercs és kókuszgolyó

Süncsalád

Köztudott, hogy a darált keksz alapú, sütés nélküli sütik igazi életmentők és nem kell hozzájuk őstehetség. Épp ezért mindig sikítani tudnék, amikor a boltban meglátom az "instant" kókuszgolyó- vagy keksztekercs-port...

Keksztekercs

Ősi családi recept :) (Értsd - ki tudja már, honnan van, de mindig ezt csináljuk...)

Hozzávalók:

a "tésztához"

30 dkg darált keksz

2 ek cukrozatlan kakaó

10 dkg porcukor

ízlés szerint rum vagy rumaroma

az összeállításhoz tej

a "krémhez"

10 dkg vaj (nem lehet margarin!)

5 dkg kókuszreszelék

15 porcukor

a nyújtáshoz:

5 dkg kókuszreszelék

Elkészítés:

A "tészta" hozzávalóit összegyúrjuk annyi tejjel, hogy jól gyúrható állagot kapjunk, gondolva arra, hogy ki is kell majd nyújtanunk. A tej mennyisége persze függ a keksztől, mindenesetre érzéssel adagoljuk és jól dolgozzuk meg, mielőtt úgy döntünk, hogy öntünk még hozzá, mert tényleg nyújtani kell és nem "kenni".

Vágjunk egy téglalap alakú folpack-darabot és szórjuk meg az erre a célra tartogatott kókuszreszelékkel és ezen nyújtsuk ki - egyrészt díszíti, másrészt nem ragad oda -, 3-4mm vastagra.

A krém alkotóit keverjük össze, majd kenjük rá egyenletesen a kinyújtott lapra - én valójában puszta kézzel szoktam rálapogatni, mert a kézmelegtől megolvad a vaj és sokkal könnyebben megy a dolog...

Ha kész, akkor a fólia segítségével (is) tekerjük fel az egészet, ha lehet, minél szorosabban. Ha megvan, nyugodtan formázgassuk-lapogassuk-hengergessük (a kókuszos folpackon) addig, amíg elégedettek nem leszünk az eredménnyel.

Eztán már csak jól ki kell hűteni, aztán meglepődni a szeletelésnél, hogy milyen bénának éreztük a feltekerésnél és mégis milyen jól néz ki! :)

Kókuszgolyó

Szintén ősi recept...

Hozzávalók:

20 dkg darált keksz
20 dkg porcukor
10 dkg vaj (de tényleg!)
5 dkg kókuszreszelék
1 ek cukrozatlan kakaópor
ízlés szerint rum vagy aroma
szükség szerinti mennyiségű barack- vagy darabos meggylekvár az összeállításhoz
5 dkg kókuszreszelék a beforgatáshoz

Elkészítés:

A hozzávalókat összegyúrjuk, a lekvárt a szükséges (gyurmázható, de nem kenhető) állag eléréséig adagolva. Nálam a házi darabos meggylekvár a nyerő, így meggyes is, rumos is - a konyakos meggyért nem vagyok oda különösebben...
Ha összeállt az egész, "begolyózzuk" és meghempergetjük kókuszreszelékben.
Ezt is jól ki kell hűteni a vaj miatt, na meg hogy az egész összeérjen.

Ezt az alap"tésztát" számos figura elkészítéséhez használhatjuk, itt van pl. a zizis süni.

A díszítési ötlet Szamócától származik.
Annyi az egész, hogy a masszát csepp alakúra kell gyurmázni, leönteni csokival/bevonóval, aztán megtűzdelni zizivel, szemnek pedig francia drazsét válogatni. Sajnos a csoki túl gyorsan keményedett és kicsit berepedezett, de ha nem a királyi családnak készül, azért még úgy is vállalható :)

(Egérke is van nála, az is nagyon cuki - én úgy gyártottam egereket, hogy a fentiek szerinti csokibevonós alapba fülnek mandulalapokat tűztem, a szemet és a farkincát pedig fehércsokival pötyöztem/kanyarintottam rá.)

Cantuccini, álmaim süteménye

A második sütés, ami nem megégett meg :)

Nos, ez egészen pontosan úgy történt, hogy a múltkor álmomban sütiket pakoltam (Hát igen, bár mondjuk nem ez a gáz, hanem az, hogy amikor elmeséltem, senki sem csodálkozott rajta…) és volt köztük egy szelet cantuccini is. Gondoltam, pont jó, már olyan régóta szerettem volna megkóstolni, most itt az alkalom – erre persze felébredtem…

Ezek után nem volt kétséges, hogy be kell iktatnom egy cantuccini-sütést és az sem, hogy Flat-cat megannyi variációját veszem alapul (Lásd pl. itt, meg itt, meg itt).

Tapasztalatok:

Ahhoz képest, hogy „egy kis semmiség” az egész, nagyon-nagyon finom. Először nem tudtam elképzelni, hogy a kész sütit lesz majd szívem kiszárítani, de sikerült szénné égetnem az alját, úgyhogy ha már úgyis faragnom kellett, hát lefuttattam a teljes programot…

Frissítés: másodszorra már sikerült normálisan megsütnöm.

Ja, tudom, hogy hiányzik innen a méltán híres művészi fotóim aktuális darabja, de sajnos a szombati csajos-bizsus buli után nem maradt mit lefényképezni… J (A fenti belinkelt Flat-cat-helyeken mindenki láthatja a profi változatokat.)

Frissítés: képet lásd fenn, de ami, szép, az szép és azok még mindig nem az én képeim... :)

Hozzávalók:

25 dkg liszt (ha van, rétesliszt, de a sima is jó)

2 tk sütőpor (kb 8 gr.)

15 dkg porcukor

2 db nagy tojás (fontos, hogy nagyok legyenek!)

15 dkg pirított mag (mogyoró, mandula, akármi, nekem napraforgó-tökmag-fenyőmag keverékem volt otthon és bevált)

1 csipet só (mert az mindenbe kell)

1 ek szegfűbors (igen, egy evőkanál, tényleg kell bele ennyi – persze lehet máshogy is fűszerezni - az ízesítés megannyi variációjához nem győzőm elégszer hangsúlyozni: inspirációért irány Flat-cat oldala!)

Elkészítés:

A hozzávalókat összegyúrjuk, hősiesen tűrve, hogy iszonyúan ragadni fog a kezünkhöz, mert a nagy darab tojásoknak köszönhetően igencsak lágy a tészta. Ha összeállt, a sütőpapírral bélelt tepsibe belevarázsoljuk valahogy, két „rúd” formájában. Kb. 170 fokon (ha sikerül beállítani), 25-30 percig sütjük (próbáljuk meg nem odaégetni, mint én), aztán felszeleteljük és visszatesszük még száradni a darabokat oldalanként 5-10 percre. Én először kb 5 perc múlva forgattam rajta egyet, de a végén már csak kikapcsoltam sütőt és bennhagytam még egy 10 percet.

Elvileg borhoz való, de tejeskávéhoz, teához, forró csokihoz, mindenhez jó.

Ja, és legközelebb szegfűborsos-rózsaborsos változatot fogok csinálni! Már kinéztem magamnak Lúdanyó rózsaborsos kekszét (nem, még nem álmodtam vele…) de ez a kalácsszerű süti most nekem szimpibb, mint a vajaskeksz.

Frissítés: rózsaborsos változat elkészült, de felejtős... marad a szegfűbors!



Feketeerdő torta

Tudom, hogy nehéz elhinni, de élőben még bénábban nézett ki :)

Mondjuk kb. mint ez itten... (Az alja nem égett meg, csak sötét a kép! De tényleg...)

A torta igazából a piskóta kipróbálásának céljából készült, méghozzá Kiskukta receptje alapján. A próba sikerült!!! (Ha nagy leszek, majd kipróbálom a fondant-készítést is :) )

A feketeerdő krémje annyira nem bonyi, az ihletet Szamóca adta innen-onnan.

Tortapiskóta

Hozzávalók:

(25 cm-es tortaformához)

3 db tojás

15 dkg cukor

25 dkg liszt

2 ek kakaópor

3/4 csomag sütőpor (lesznek még benne ilyen őrült mennyiségek, mert arányosítani kellett...)

1,125 ml olaj (én szóltam...)

1,125 ml tej (jól van na, úgy kb...)

+ 6 dkg cukor a tojáshabhoz

Elkészítés:

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját kikeverjük a 15 dkg cukorral és az olajjal, majd beletesszük a tejet is. A lisztet, kakaóport, sütőport szintén összekeverjük, aztán összedolgozzuk a "nedvesekkel". Mi is van még hátra? Ja, a fehérjéket felverjük a maradék cukorral, aztán az egészet összekeverjük/forgatjuk.

Kikent, kilisztezett tortaformában megsütjük úgy finoman, óvatosan, 175(?) fokon, 35-40 perc, tűpróba meg minden.

Ha megsült, kihűtjük és háromfelé vágjuk. (Venni akartam egy profi tortalapfelvágót, de pont elfogyott, úgyhogy beszereztem helyette egy szintén nélkülözhetetlen tortakihűtő- és beosztó alá- fölététet :) )

Feketeerdő-"töltelék"

Hozzávalók:

1 nagy üveg meggybefőtt

1 csomag főzős vaníliás pudingpor

ízlés szerint még 1-2 kanál cukor

6 dl tejszín (növényi is lehet)

2 csomag főzés nélküli vaníliás vagy (stílusosan) tejszínes pudingpor vagy 3 csomag habfixáló

+ tejszínhab meg csokireszelék/tortadara a díszítéshez

Elkészítés:

A befőttet felfőzzük a pudingporral, amíg besűrűsödik. Kevergetve hűtjük, de csak addig, amíg mondjuk el nem készül a tejszínes rész. Ehhez a tejszínt felverjük a pudingporral (kicsit sárgás lesz, de nagyon finom és jól tartja az állagát) vagy habfixálóval (így nem lesz azért olyan "fix").

Aztán az összeállítás: piskóta, meggyzselé fele, krém harmada, középső lap, maradék meggyzselé, második harmad krém, legfelső piskóta. A maradék krémmel bevonjuk a tetejét-oldalát.

Plusz tejszínhabbal, csokireszelékkel/tortadarával, maradék meggyel díszítjük, összehűtjük.

Répatorta házi krémsajttal

Répatorta

Répatorta és nyuszi a kalapban :)

Ha lereszeltük a répát, akkor percek alatt össze lehet dobni a tésztát - nagyon finom, és ha külön nem szólunk, a legtöbb ember rá nem jön, hogy répatortát evett, utána pedig már hiába a finnyáskodás :)

A recept a desszert.eu-ról származik.

Hozzávalók:

30 dkg barnacukor
2 dl étolaj
4 db tojás

28 dkg liszt (fele nyugodtan lehet, sőt legyen teljes kiőrlésű)
10 dkg durvára vágott, pörkölt dió vagy mandula
1 csomag (12g) sütőpor
1 késhegynyi só
ízlés szerint fűszerek (fahéj, esetleg mézeskalács-mix)

40 dkg reszelt sárgarépa (kisebbre reszelve, szóval nem alma-, hanem sajtreszelőn)
5 dkg olvasztott fehér csokoládé
1 db narancs reszelt héja (de a cukrozott narancshéj sem rontja el! :) )

Elkészítés:

Valójában az elkészítés csak annyi, hogy a felsorolás sorrrendjében szépen mindent összekeverünk. Na jó, ha "profin" szeretnénk intézni, akkor az első hármat külön, a szárazokat (második öt) külön, aztán ezeket egybe és utána még bele a maradékot.

Az eredeti recept és a torta-feeling miatt kapcsos tortaformában kellene sütni, de mivel féltem attól, hogy a rendelkezésemre álló "profi" sütőben nem sülne át, na meg azért, mert szállítani és szeletelni is könnyebb úgy, én közepes (kikent, belisztezett) tepsiben (közepes hőfok, kb 40 perc, vagy ahogy sikerül) készítettem el. Nem is baj az sem, hogy picit alacsonyabb lesz, mert finom, tartalmas.

A tetejére krémsajt kívánkozik. Én megpróbáltam mascarponéval is, de a savanykás házi változat jobban ízlett. Íme:

Házi krémsajt

Ezt már többeknél láttam és több helyről hallottam, példának okáért itt egy bejegyzés Wise Lady-től

Hozzávalók:

2 nagy doboz joghurt vagy tejföl
másra nem használt fehér konyharuha
konyhai (tészta)szűrő
és némi türelem...

Elkészítés:

Jaj, a hozzávalókból kihagytam az edényt, amit a szűrő alá kell tenni :). Szóval vegyük elő a kifelejtett edényt, bele mehet a szűrő, abba a konyharuha, abba a joghurt vagy tejföl, aztán mindez a hűtőbe.
Az éles szemű olvasónak rögtön feltűnhet, hogy ez nem egy recept - arról van csak szó, hogy a joghurtot/tejfölt le kell csöpögtetni. Ez megvan 12-24 óra alatt, de persze rásegíthetünk azzal, hogy a konyaruha segítségével kicsit kinyomkodjuk, kicsavargatjuk.
Akkor van kész, amikor mi jónak látjuk, ez is tipikusan az a "recept", amit nem lehet elrontani.

Ekkor keverjünk bele ízlés szerint porcukrot vagy mézet, na meg ízesíthetjük vaníliás cukorral is, aztán kenjük rá a kész, kihűlt répatorta tetejére.

Egyébként pedig, ha nem répatorta céljából készül, akkor lehet sósra is ízesíteni. Szóval: kismókusok kenyérre is kenhetik, nagymókusok süteménybe is tölthetik!

És végül egy extra változat: mascarpone-krémes (töltött) répatorta marcipánrépákkal. Szokás szerint vacak képminőséggel :)

Zabpelyhes süti és zabpelyhes sütis sajttorta

Zabpelyhes süti

Igazi fotóművészeti remek...

Az első zabpelyhes-keksz, amit kipróbáltam és ami sajnos annyira jó, hogy a többi verziónak nincs sok esélye :)

Az alaprecept Flat-cat-től származik. (Még akkor is, ha ő is hivatkozik Millie-re - persze ott is érdemes szétnézni!)



Egyszerű, gyors, finom és puha.

Hozzávalók:

1 csésze (cup) = 2,5 dl

3/4 csésze teljes kiőrlésű liszt (lehet sima liszt is, sőt, egy részét helyettesíthetjük darált keksszel is!)

1 csésze zabpehely (Ha van, akkor az apróbb szemű - a Spar-os nagyon jó és olcsó is)

1/2 csésze puffasztott amarántmag (Lehet ez is zabpehely, ha nem akarunk ilyet vadászni, egyébként nagyon egészséges cucc és Szamócától tudom azt is, hogy a teljes kiőrlésű tésztákat finomabbá teszi. Ja, és gluténmentes. A Múzeum körúton a bioboltban mindig kapni 300 Ft-ért - amennyiben én nem jártam hamarabb arra és nem vásároltam fel a készletet...)

1/2 tk sütőpor

1 csipet só

10 dkg vaj (Nem vagyok kifejezetten margarin-ellenes, de ehhez nem jó!)

1/2 bögre barnacukor (Persze, lehet sima is, na de a barna nádcukor az mégiscsak más...)

1 db tojás

1 van. cukor (Bourbon, ha éppen van otthon...)

1 marék, lehetőleg pirított, vágott olajos mag (dió, mandula, mogyoró, akármi)

1 marék vágott aszalt/kandírozott gyümölcs (nálam általában kandírozott narancshéj)

Fűszerezés igény és ízlés szerint (fahéj, szerecsendió, ilyesmik)

Elkészítés:

Elkeverjük a (lehetőleg nem kőkemény) vajat a cukorral és a tojással, beledobáljuk a magokat és gyümölcsöket, külön összekeverjük a "száraz" anyagokat, majd mehet egybe az egész. Fakanállal is össze lehet keverni, de kézzel is belemászhatunk, utána úgyis muszáj lesz.

Nagyon komoly előképzettséget igényel, hogy valaki ezt a tésztát el tudja rontani :)

Ha összeállt, akkor ahogy sikerül, 12-16 gombócot formázunk belőle - bevizezett kézzel könnyebb - és sütőpapíros tepsibe rakosgatjuk, a tetejüket pedig kicsit megnyomjuk/ellapogatjuk. Egy hagyományos nagy gáztepsibe fér bele ez az adag, úgy, hogy rászámoljuk azt is, hogy majd valamennyire elterülnek és teret is engedünk ennek.

170-180 fokos sütőben (ó, a boldog szerencsések, akik szabályozni tudják a sütőjük hőfokát...) 12-15 perc alatt megsütjük.

Ne süssük túl! Kb amikor pirulni kezd a széle, már készen van, a közepe ekkor hiába puha még - ez csak a vaj miatt van (legalábbis asszem...). Hagyjuk a tepsiben kihűlni, utána már simán  le lehet szedni, nem fog szétesni.

Még több cica... És azok a kis pöttyök a sütiben az amarántok!

Zabpelyhes sütis sajttorta

2/3-ad torta

Az alapihlet itt is Flat-cat-től származik, aztán végül csak a krémet tartottam meg az eredetiből...

Hozzávalók:

Zabpelyhes keksz - a fentebb leírtnak kb. fél adagja

10 dkg csokoládé (tejcsoki, vagy fele tej-, fele étcsoki)

5 dl tejföl

10 dkg tejszínes sajtkrém/mascarpone

7,5 dkg méz (ízlés szerint lehet több is)

kb 8-10 dkg őrölt zselatin (nem tortazselé!)

Elkészítés:

Készítsünk elő egy kapcsos tortaformát (mondjuk egy 26 cm-est), szabjunk hozzá egy akkora darab sütőpapírt, hogy az oldalát is fedje valamennyire (vagyis rajzoljuk körbe a tortaformát ceruzával és hagyjunk rá valamenniyt, aztán úgy vágjuk ki) és béleljük ki vele a formát (természetesen az "összerajzolt" felével lefelé tegyük bele a papírt a formába...)

Gőz fölött olvasszuk fel a csokit (a vizes lábast utána se tegyük messzire) és öntsük bele a formába (pici olajjal hígíthatjuk), ahogy sikerül, elegyengetve. Azon nyomban essünk neki a kekszeknek, morzsoljuk rá a csokira (egyet tegyünk félre) és nyomkodjuk bele, hogy nagyjából egységes "alapot" kapjunk.

Jöhet rá a krém: térjünk vissza  a gőzszolgáltató vizes lábasunkhoz és melegítsük össze a krémsajtos tejfölt a zselatinnal. (Aki ügyes és bátor, annak nem kell feltétlenül a gőzzel vacakolnia, de részemről biztos, ami tuti...) Nem főzni vagy forralni kell, de a zselatinnak rendesen fel kell olvadnia. Öntsük rá a krémet az alapunkra és a legtetejére morzsoljuk rá a maradék kekszet. (Ugyanis ez a legegyszerűbb, de kreatívkodhatunk más díszítéssel is.)

És most jön  a legnehezebb rész: Be kell tenni a hűtőbe és leginkább egy éjszakát pihentetni...

A szeletelés a csokialj miatt kicsit kalandos, de megéri :)

 Na, ez egy igazán vacak kép, de nagyjából talán látszanak rajta a rétegek...