Cantuccini, álmaim süteménye

A második sütés, ami nem megégett meg :)

Nos, ez egészen pontosan úgy történt, hogy a múltkor álmomban sütiket pakoltam (Hát igen, bár mondjuk nem ez a gáz, hanem az, hogy amikor elmeséltem, senki sem csodálkozott rajta…) és volt köztük egy szelet cantuccini is. Gondoltam, pont jó, már olyan régóta szerettem volna megkóstolni, most itt az alkalom – erre persze felébredtem…

Ezek után nem volt kétséges, hogy be kell iktatnom egy cantuccini-sütést és az sem, hogy Flat-cat megannyi variációját veszem alapul (Lásd pl. itt, meg itt, meg itt).

Tapasztalatok:

Ahhoz képest, hogy „egy kis semmiség” az egész, nagyon-nagyon finom. Először nem tudtam elképzelni, hogy a kész sütit lesz majd szívem kiszárítani, de sikerült szénné égetnem az alját, úgyhogy ha már úgyis faragnom kellett, hát lefuttattam a teljes programot…

Frissítés: másodszorra már sikerült normálisan megsütnöm.

Ja, tudom, hogy hiányzik innen a méltán híres művészi fotóim aktuális darabja, de sajnos a szombati csajos-bizsus buli után nem maradt mit lefényképezni… J (A fenti belinkelt Flat-cat-helyeken mindenki láthatja a profi változatokat.)

Frissítés: képet lásd fenn, de ami, szép, az szép és azok még mindig nem az én képeim... :)

Hozzávalók:

25 dkg liszt (ha van, rétesliszt, de a sima is jó)

2 tk sütőpor (kb 8 gr.)

15 dkg porcukor

2 db nagy tojás (fontos, hogy nagyok legyenek!)

15 dkg pirított mag (mogyoró, mandula, akármi, nekem napraforgó-tökmag-fenyőmag keverékem volt otthon és bevált)

1 csipet só (mert az mindenbe kell)

1 ek szegfűbors (igen, egy evőkanál, tényleg kell bele ennyi – persze lehet máshogy is fűszerezni - az ízesítés megannyi variációjához nem győzőm elégszer hangsúlyozni: inspirációért irány Flat-cat oldala!)

Elkészítés:

A hozzávalókat összegyúrjuk, hősiesen tűrve, hogy iszonyúan ragadni fog a kezünkhöz, mert a nagy darab tojásoknak köszönhetően igencsak lágy a tészta. Ha összeállt, a sütőpapírral bélelt tepsibe belevarázsoljuk valahogy, két „rúd” formájában. Kb. 170 fokon (ha sikerül beállítani), 25-30 percig sütjük (próbáljuk meg nem odaégetni, mint én), aztán felszeleteljük és visszatesszük még száradni a darabokat oldalanként 5-10 percre. Én először kb 5 perc múlva forgattam rajta egyet, de a végén már csak kikapcsoltam sütőt és bennhagytam még egy 10 percet.

Elvileg borhoz való, de tejeskávéhoz, teához, forró csokihoz, mindenhez jó.

Ja, és legközelebb szegfűborsos-rózsaborsos változatot fogok csinálni! Már kinéztem magamnak Lúdanyó rózsaborsos kekszét (nem, még nem álmodtam vele…) de ez a kalácsszerű süti most nekem szimpibb, mint a vajaskeksz.

Frissítés: rózsaborsos változat elkészült, de felejtős... marad a szegfűbors!