2011. május 29., vasárnap

Harcsa-béka torta



Nem, szerencsére a címben nem az ízesítésről van szó... :)
Szóval harcsa, mert nagy pecás bátyuskám szülinapjára készült és békák, mert keresztlánykám mostanában imádja békákat és belefértek a vizes témába :)

A piskóta a szokásos, Kiskukta-féle kakaós piskóta (lásd itt),  a krém túrókrém (75 dkg túró, 3 dl tejszín, kb 15 dkg cukor, 1 zacskó Bourbon-vaníliás cukor, 1,5 zacskó zselatin fix és kellett volna még bele némi reszelt citromhéj, de épp nem volt otthon... Áttörtem és cukrokkal kikevertem a túrót, majd a zselatinfixxel felvert tejszínnel összeforgattam.)

A díszítés ugyancsak a jól ismert fondant (az alapkör és az állatszemek) és színes marcipán.

Szerettem volna elkerülni, hogy az ételfesték közvetlenül érintkezzen a tortával (hogy ne színezze el a krémet, és hogy ha valaki idegenkedik tőle, le lehessen teljesen választani), ezért készítettem fehér fondantból egy alapot, amire mindent rápakoltam, aztán kékkel ráfestettem.

Előtte...

...utána. (Bocsi, esti képek)

Ja, és rákerült egy nárcisznak látszó tavirózsa, színezett fondant-ból, mert mindenképp hiányzott róla még valami szín és forma. Próbáltam szirmokat gyártani, de nem nagyon ment már, főleg nem a nem éppen tökéletesen sikerült fondantból, szóval erre futotta:


Viszont be kell valljam, hogy a békák tetszenek :) (Igaz, a lábakat még nem ártott volna kidolgozni...)


Na jól van, még egy utolsó kép :)


Ennyi... Tényleg.... :)


2011. május 1., vasárnap

Fradi torta


Kívül-belül olyan, mint a Marie-torta, csak zöld-fehérben J

(Mivel nem kaptam fűzöld ételfestéket, ezért csíkokat kész színes marcipánmasszából készítettem. Nem valami egyenesek, dehát a szándék a lényeg :) )

Bogyó és Babóca torta


Húsvéti mascarponekrémes répatorta, tetején pedig a Marie-tortánál leírt fondant-technikával készült Bogyó és Babóca „feltét”

Ja, és oldalt két őrcsiga :)

Aszaltszilvás tejszínes szelet



Az elmúlt év egyik „nagy felfedezettje” számomra a semifreddo volt. (Fel is teszem majd a „csakreceptes” oldalra, mert bár most vacak az idő, de egyszer csak lesz nyár… Na meg egyébként is, fagyit nem csak nyáron szabad enni J )
Hogy mi köze van ennek az aszalt szilvás sütihez? Annyi, hogy egyszer rumos aszalt szilvát adagoltam hozzá és nagyon bejött, úgyhogy valami hasonlót kreáltam sütikrémben.

Hozzávalók:

1 csokis piskóta (a tortapiskóta 2 tojásból, arányosítva, közepes tepsiben sütve)

A krémhez:

5 dl tejszín (növényi is lehet)
1-2 dl tej
2 csomag főzés nélküli pudingpor
20 dkg aszalt szilva
ízlés szerint rum

kakaópor vagy pirított mogyoró (vagy amit szeretnénk) a tetejére

Elkészítés:

Most húsvétra kétszer is megcsináltam, úgyhogy ennek a rendkívül bonyolult receptnek két verziójával is szolgálhatok. (Nem, egyik sem diétás…)
A lényege, hogy az aszalt szilvát kis darabokra vágjuk késsel vagy konyhai ollóval (az ollós módszert érdemes kipróbálni!), közben pedig levadásszuk az esetleges mag-, szár- és egyéb oda nem illő darabokat is . Ha kész, ízlés szerint rumba, rum és víz vagy rumaroma és víz keverékébe áztatjuk egy időre.
Áztatás után egy kis tej hozzáadásával pürésítjük mixerrel vagy egy kis vízzel felfőzzük, hogy megkapjuk az aszaltszilvapürénket/lekvárunkat. Nem baj, sőt, jó, ha kicsit darabos.
Ha kell (ti. ha főztük), kihűtjük, majd elektromos habverővel összekeverjük a tejszínnel, (maradék) tejjel és a pudingporral. Ebből is kétfélét próbáltam ki, az Arankával, amihez eleve 3 dl folyadék kell, természetesen sűrűbb lett és ekkor a szilvát is csak hidegen pürésítettem. A második alkalommal Gálát használtam és „főzött” szilvát, így értelemszerűen lágyabb lett krém, szóval mindenki választhat, attól függően, hogy szereti. Én legközelebb keverem a kettőt, sőt, kipróbálom, hogy hogy működik fele tejszín/fele tej verzióban.
Ja, NEM kell a krémbe plusz cukor, az aszalt szilva és a tejszín magában is épp elég édes.
A krémet rákenjük a kihűlt piskótára, Ketté is vághatjuk és megtölthetjük, nekem nem volt kedvem pepecselni vele, meg aztán ha egyszer így is finom...
A tetejére a képen látható verzióban pörkölt mogyorót tettem, másodszorra pedig holland kakaóport. kísérleteztem aszaltszilvás-mogyorós csokival is (ld a képen), de az már durva volt :)
Érdemes jól összehűteni, ha ki tudjuk várni…

2011. február 15., kedd

Marie-torta (Macskarisztokraták)

Miaúú...

És eljött, ami még nem volt - kipróbáltam a misztikus fondant-díszítési technikát. Ezer köszönet Kiskuktának  receptért és a részletes leírásért!
Jelentem, ha nekem sikerült, mindenkinek fog!!! :)
Keresztlánykám 4. szülinapjára készült a torta. Tetszett neki, de azért a "miheztartás végett" közölte, hogy Berliozt (másik cica a meséből) jobban szereti... :)

és akkor az alkotóelemek:

TORTA
A már leírt tortapiskótát használtam (Eredeti szintén Kiskuktától). Először sütöttem egy háromtojásos kakaósat, de nem sült szépen, úgyhogy egy lapot vágtam belőle (az lett a középső), aztán sütöttem egy kéttojásos sima sárgát, így belül is tarka lett.

KRÉM
Belül és oldalt sima Milkacsokis trüffelkrémet, a tetejére díszítésként ugyancsak Milkás, de fehércsokisat használtam. Erről még később bővebben.

FONDANT
Kiskukta receptje alapján, később ugyancsak még bővebben.

SZÍNEZÉS, RAJZOLÁS
Wilton zselés ételfesték-koncentrátum és Sőregi ételfesték-toll. Nem akarok reklámozni, de jó tudni, hogy Mindkettő rendelhető ITT, ahol érdemes alaposan szétnézni, főleg ha van az ilyesmire affinitásunk, mert nagyon jó - és persze profi, így nem olcsó - dolgok vannak! Ja, és megvásárolhatóak Budapesten ITT, ahová egyszerűen el KELL menni, sőt, ha lehetne, én be is költöznék... :)

Elkészítés:
Mivel mindennek megvan a receptje, így csak néhány gondolat. Aki tényleg profi dolgokra kíváncsi a tortákkal kapcsolatban, az mindenképp böngéssze át Kiskukta oldalát és az ő hivatkozásait!

Alapszabály a fondant-bevonatos tortánál, hogy a fondant alatt közvetlenül nem lehet tejszínes krém, mert elcsúszkál rajta. Nos, a trüffel az tejszínes, de nem olyan, mint egy oroszkrém, úgyhogy megkockáztattam a dolgot, márcsak azért is, mert tudtam, hogy nem akarom teljesen bevonni a tortát, csak a díszekhez használtam a "cukortésztát".

A fondant elkészítésénél ne aggódjunk a sárga színű margarin miatt, a végeredmény gyönyörű fehér lesz és tényleg kanalanként adagoljuk a porcukrot, mert nekem is kicsit keményebb lett és utólag már tudom, hogy az utolsó adagot le kellett volna felezni. DE! valóban csodát művel vele mikrózás, jól meglágyítja, csak miután kivettük, gyorsan át kell gyúrni (de azért óvatosan, mert itt-ott igencsak felmelegszik). Maga a fondant nem lesz kemény, száraz, hanem tényleg ehető állagú, gondolom a zselatin miatt, sőt, nem is olyan rossz, mint az ember gondolná az alapján, hogy tiszta cukor. Bár mivel én a pillecukrot is imádom, lehet, hogy ezügyben nem vagyok elfogulatlan... :)

A színezésnél óvatosan kell bánni a zselés festékkel, mert tényleg nagyon tömény - néhány csíkot tegyünk a fondant-ra és alaposan gyúrjuk bele, majd meglátjuk, milyen kevés is elég! A festésre ugyanez áll, bár a képen látszik, hogy az nekem sem ment valami jól. Pici festéket oldottam fel vízben és ahol sötétebb árnyalat kellett, ott még egy-két réteget vittem fel, nem szőrehullató, műanyag, vadiúj, jól megmosott kisecsettel.


Ami a rajzolást illeti, hát ez az ételfesték-toll ez valami csúcs! Igazából filcre hasonlít, csak ételfesték van benne. Szóval Marie úgy készült, hogy kinyújtottam egy adagot a fondant-ból, akkorára szabtam, amekkora az előre kinyomtatott képem volt, aztán rátettem a papírlapot és egy műanyag tollszerű célszerszámmal (sima pálcika, szerintem bármi ilyesmi jó rá) átrajzoltam/nyomtam a körvonalakat, aztán a filccel a fondant-lapon átrajzoltam a "barázdákat".

       Íme a rajz:
(Azért csillog, mert folpack van rajta.)

Ja, ami a csillagokat illeti, színzett, kinyújtott fondant-ból csillag-kiszúrókkal vágtam ki a kétféle méretet. Gondolkoztam, hogy lehetne őket összeragasztani, aztán ecsettel egy kis vizet vittem fel rá és így összeragadtak. Mivel a víztől élénkebb lett a fondant színe és kicsit olyan, mintha mázas lenne, így a tetejüket is mindenhol lekentem. Nem száradt rá, de nem is lett gáz, nem lett kemény, nem olvadt szét vagy ilyesmi.

A végén a díszítésnél persze amit lehetett, elszúrtam, úgyhogy össze-vissza passzíroztam rá a díszeket, de elsőre azért elmegy...
Szóval ennyi :)

2011. január 25., kedd

Olajbogyós zsömle

Négyszemű :)

Húha, az első sós a blogon… J
Naszóval kellett valami a sok süti és péksüti után és helyett, úgyhogy előszedtem ezt a receptet - az adag egy "egyedi" háztartásba talán soknak tűnik, de érdemes elkészíteni egyszerre, mert jól lehet fagyasztani és utána reggelire (mondjuk fornettiszerűségek helyett) egyet-egyet kimelegíteni.
Az eredmény jó sűrű, tartalmas, finom (persze azért kell hozzá némi vonzódás a teljes kiőrlésű cuccok iránt) és egészséges... mi kell még? Ha valaki kevésbé "tk-fan", válogasson Szamócánál az egyéb (hagyományosabb) péksüti receptek között, mert vannak szép számmal!

Szóval a forrás Szamóca, akinél ebből is több változat is van – csak teljes lisztből és vegyesen. Én aszerint válogatok, hogy épp mi van otthon.

Hozzávalók:

(1 kg lisztkeverék kell, vagyis 1 kg teljes kiőrlésű liszt egy része helyettesíthető zabpehellyel, zabkorpával stb., de persze simaliszttel is. Az alábbi egy sima változat.)

60 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg simaliszt
20 dg zabpehely (apró szemű) + egy kevés a tetejére

10 dkg puffasztott amarántmag (Ez mindenképp kell bele! Erről tőlem itt, Szamócától itt)
csapott ek só
1kk cukor
5 dkg élesztő
6-7 dl langyos víz
egy kis üveg paprikával töltött olajbogyó

Elkészítés:

A lisztet/pelyhet összekeverjük az amarántmaggal, sóval. 2 dl langyos vízben felfuttatjuk az élesztőt a cukorral. Ha megvan, hozzáadjuk a liszthez, majd adagoljuk a többi vizet is. Nem biztos, hogy kell az összes víz, nagyon nem lehet lágy, de ragadós az mondjuk lesz, a pelyhek miatt is.
Meleg helyen kb egy órát kelesztjük, aztán kétszer nyolc db zsömlét formálunk belőle (két nagy tepsihez) úgy, hogy mindegyik közepébe belenyomunk egy-egy paprikával töltött olajbogyót, a tetejét pedig kevés langyos vízzel megkenjük és belenyomjuk egy kis zabpehelybe.
A tepsiben még fél órág pihentetjük a zsömiket (közben mivel megkel, kicist kinyomja majd az olajbogyókat, ezeket nyugodtan nyomkodjuk vissza!)

Csinálhatunk több, kisebb zsömlét is, és persze csinálhatunk kiflit vagy mást is.
Az ízesítés is lehet különböző. A tésztába magába is tehetünk vagdalt olajbogyót vagy magvakat és természetesen a tetején is lehet valami magféle, és magát az olajbogyót is lecserélhetjük, szóval a variációk sora végtelen...

Ja, meg is kell sütni, ami persze függ a sütőtőtől, de kb 220 fokon kb 25 perc. Elvileg aranybarnára kellene őket sütni, de nekem ez még nem nagyon sikerült :) Arra szoktam koncentrálni, hogy az alja legyen barna (és ne fekete :) )

2011. január 13., csütörtök

Karamellás almatorta

Fényképezésre már csak a sarka maradt...

Karamella és alma jöhet minden mennyiségben, hát még együtt… Ez a „klasszikus” francia almatorta, a Tarte tatin egy változata, Szamócától.
Az eredeti recept 20 cm-es tortaformára szól, na nekem ilyenem speciel nincs, de van egy kis tepsim (18x25cm), úgyhogy abban sütöttem ki. Természetesen a hozzávalókat nagyobb tepsihez lehet duplázni, triplázni, mert el fog fogyni…

Hozzávalók:

10 dkg cukor (a karamellához)
2 db közepes alma (ha lehet, savanykás)

a tésztához:

5 dkg cukor
5 dkg vaj
1 tojás
1 dl tej

10 dkg liszt
csipetnyi só
fél kávéskanál sütőpor
ízlés szerint fahéj

Elkészítés:

Először is hámozzuk meg és „magházazzuk ki” az almákat, majd vágjuk mindkettőt nyolcfelé. (Ha akarjuk, meglocsolhatjuk egy kis citromlével, az íze kedvéért.) Vegyítsük össze a tészta száraz összetevőit és keverjük össze külön a nedveseket. Fogjuk meg a sütőalkalmasságunkat, tegyünk bele sütőpapírt, és ha még ebben sem bízunk (mint én), egy kicsit vajazzuk meg ezt is, elrontani nem fogja (Lisztezni nem szabad!!!).

Üzemeljük be a sütőt. A cukorból készítsünk karamellt, öntsük bele a tepsibe, rakjuk rá az almagerezdeket. A tészta száraz és nedves részét keverjük össze, öntsük rá az almára. (Nem baj, ha nem fedi el teljesen, tehát kikandikálnak az almagerezdek.) Tegyük be az egészet a sütőbe és kb 200 fokon fél óráig süssük. Ezt a részt azért kell jobban megszervezni, mert óriási tapasztalataim szerint nem jó, ha a karamella nagyon megkeményedik, tehát hamar kerüljenek rá a cuccok és úgy menjen be a meleg sütőbe.

Ha kész van, ne borítsuk ki azonnal (ekkor még rotyog a karamellás almalé… hmm…), 5 percet várjunk még. Ha rácsra borítjuk, tegyünk alá tálcát vagy alufóliát, mert amint említettem, szaftos.
Ja, ennek a sütinek az a lényege, hogy az alja van felül, tehát a karamellás alma látszik.
Ha „sütőpapírostul” kiborítjuk, az elválasztásnál látni fogjuk, hogy melyek azok a részek, ahol a karamella ragaszkodik a sütőpapírhoz, ezeket közben szedjük le óvatosan (meleg!) és passzintsuk a süti tetejére, de jutalomként meg is tarthatjuk magunknak… J (Ezért is jó, ha sütőpapírt használunk, mert a tepsiből lehetetlen veszteség nélkül kibányászni a beleragadt, finom karamellát.)

Nos, ez is egy elég édes és tömény sütemény, úgyhogy mindenképp jól jön hozzá egy pohár tej. Vagy inkább egy kis házi krémsajt…?