Aszaltszilvás tejszínes szelet

Az elmúlt év egyik „nagy felfedezettje” számomra a semifreddo volt. (Fel is teszem majd a „csakreceptes” oldalra, mert bár most vacak az idő, de egyszer csak lesz nyár… Na meg egyébként is, fagyit nem csak nyáron szabad enni J )

Hogy mi köze van ennek az aszalt szilvás sütihez? Annyi, hogy egyszer rumos aszalt szilvát adagoltam hozzá és nagyon bejött, úgyhogy valami hasonlót kreáltam sütikrémben.

Hozzávalók:

1 csokis piskóta (a tortapiskóta 2 tojásból, arányosítva, közepes tepsiben sütve)

A krémhez:

5 dl tejszín (növényi is lehet)

1-2 dl tej

2 csomag főzés nélküli pudingpor

20 dkg aszalt szilva

ízlés szerint rum

kakaópor vagy pirított mogyoró (vagy amit szeretnénk) a tetejére

Elkészítés:

Most húsvétra kétszer is megcsináltam, úgyhogy ennek a rendkívül bonyolult receptnek két verziójával is szolgálhatok. (Nem, egyik sem diétás…)

A lényege, hogy az aszalt szilvát kis darabokra vágjuk késsel vagy konyhai ollóval (az ollós módszert érdemes kipróbálni!), közben pedig levadásszuk az esetleges mag-, szár- és egyéb oda nem illő darabokat is . Ha kész, ízlés szerint rumba, rum és víz vagy rumaroma és víz keverékébe áztatjuk egy időre.

Áztatás után egy kis tej hozzáadásával pürésítjük mixerrel vagy egy kis vízzel felfőzzük, hogy megkapjuk az aszaltszilvapürénket/lekvárunkat. Nem baj, sőt, jó, ha kicsit darabos.

Ha kell (ti. ha főztük), kihűtjük, majd elektromos habverővel összekeverjük a tejszínnel, (maradék) tejjel és a pudingporral. Ebből is kétfélét próbáltam ki, az Arankával, amihez eleve 3 dl folyadék kell, természetesen sűrűbb lett és ekkor a szilvát is csak hidegen pürésítettem. A második alkalommal Gálát használtam és „főzött” szilvát, így értelemszerűen lágyabb lett krém, szóval mindenki választhat, attól függően, hogy szereti. Én legközelebb keverem a kettőt, sőt, kipróbálom, hogy hogy működik fele tejszín/fele tej verzióban.

Ja, NEM kell a krémbe plusz cukor, az aszalt szilva és a tejszín magában is épp elég édes.

A krémet rákenjük a kihűlt piskótára, Ketté is vághatjuk és megtölthetjük, nekem nem volt kedvem pepecselni vele, meg aztán ha egyszer így is finom...

A tetejére a képen látható verzióban pörkölt mogyorót tettem, másodszorra pedig holland kakaóport. kísérleteztem aszaltszilvás-mogyorós csokival is (ld a képen), de az már durva volt :)

Érdemes jól összehűteni, ha ki tudjuk várni…

Olajbogyós zsömle

Négyszemű :)



Húha, az első sós a blogon… J

Naszóval kellett valami a sok süti és péksüti után és helyett, úgyhogy előszedtem ezt a receptet - az adag egy "egyedi" háztartásba talán soknak tűnik, de érdemes elkészíteni egyszerre, mert jól lehet fagyasztani és utána reggelire (mondjuk fornettiszerűségek helyett) egyet-egyet kimelegíteni.

Az eredmény jó sűrű, tartalmas, finom (persze azért kell hozzá némi vonzódás a teljes kiőrlésű cuccok iránt) és egészséges... mi kell még? Ha valaki kevésbé "tk-fan", válogasson Szamócánál az egyéb (hagyományosabb) péksüti receptek között, mert vannak szép számmal!

Szóval a forrás Szamóca, akinél ebből is több változat is van – csak teljes lisztből és vegyesen. Én aszerint válogatok, hogy épp mi van otthon.

Hozzávalók:

(1 kg lisztkeverék kell, vagyis 1 kg teljes kiőrlésű liszt egy része helyettesíthető zabpehellyel, zabkorpával stb., de persze simaliszttel is. Az alábbi egy sima változat.)

60 dkg teljes kiőrlésű liszt

20 dkg simaliszt

20 dg zabpehely (apró szemű) + egy kevés a tetejére

10 dkg puffasztott amarántmag (Ez mindenképp kell bele! Erről tőlem itt, Szamócától itt)

csapott ek só

1kk cukor

5 dkg élesztő

6-7 dl langyos víz

egy kis üveg paprikával töltött olajbogyó

Elkészítés:

A lisztet/pelyhet összekeverjük az amarántmaggal, sóval. 2 dl langyos vízben felfuttatjuk az élesztőt a cukorral. Ha megvan, hozzáadjuk a liszthez, majd adagoljuk a többi vizet is. Nem biztos, hogy kell az összes víz, nagyon nem lehet lágy, de ragadós az mondjuk lesz, a pelyhek miatt is.

Meleg helyen kb egy órát kelesztjük, aztán kétszer nyolc db zsömlét formálunk belőle (két nagy tepsihez) úgy, hogy mindegyik közepébe belenyomunk egy-egy paprikával töltött olajbogyót, a tetejét pedig kevés langyos vízzel megkenjük és belenyomjuk egy kis zabpehelybe.

A tepsiben még fél órág pihentetjük a zsömiket (közben mivel megkel, kicist kinyomja majd az olajbogyókat, ezeket nyugodtan nyomkodjuk vissza!)

Csinálhatunk több, kisebb zsömlét is, és persze csinálhatunk kiflit vagy mást is.

Az ízesítés is lehet különböző. A tésztába magába is tehetünk vagdalt olajbogyót vagy magvakat és természetesen a tetején is lehet valami magféle, és magát az olajbogyót is lecserélhetjük, szóval a variációk sora végtelen...

Ja, meg is kell sütni, ami persze függ a sütőtőtől, de kb 220 fokon kb 25 perc. Elvileg aranybarnára kellene őket sütni, de nekem ez még nem nagyon sikerült :) Arra szoktam koncentrálni, hogy az alja legyen barna (és ne fekete :) )

Karamellás almatorta

Fényképezésre már csak a sarka maradt...

Karamella és alma jöhet minden mennyiségben, hát még együtt… Ez a „klasszikus” francia almatorta, a Tarte tatin egy változata, Szamócától.

Az eredeti recept 20 cm-es tortaformára szól, na nekem ilyenem speciel nincs, de van egy kis tepsim (18x25cm), úgyhogy abban sütöttem ki. Természetesen a hozzávalókat nagyobb tepsihez lehet duplázni, triplázni, mert el fog fogyni…

Hozzávalók:

10 dkg cukor (a karamellához)

2 db közepes alma (ha lehet, savanykás)

a tésztához:

5 dkg cukor

5 dkg vaj

1 tojás

1 dl tej

10 dkg liszt

csipetnyi só

fél kávéskanál sütőpor

ízlés szerint fahéj

Elkészítés:

Először is hámozzuk meg és „magházazzuk ki” az almákat, majd vágjuk mindkettőt nyolcfelé. (Ha akarjuk, meglocsolhatjuk egy kis citromlével, az íze kedvéért.) Vegyítsük össze a tészta száraz összetevőit és keverjük össze külön a nedveseket. Fogjuk meg a sütőalkalmasságunkat, tegyünk bele sütőpapírt, és ha még ebben sem bízunk (mint én), egy kicsit vajazzuk meg ezt is, elrontani nem fogja (Lisztezni nem szabad!!!).

Üzemeljük be a sütőt. A cukorból készítsünk karamellt, öntsük bele a tepsibe, rakjuk rá az almagerezdeket. A tészta száraz és nedves részét keverjük össze, öntsük rá az almára. (Nem baj, ha nem fedi el teljesen, tehát kikandikálnak az almagerezdek.) Tegyük be az egészet a sütőbe és kb 200 fokon fél óráig süssük. Ezt a részt azért kell jobban megszervezni, mert óriási tapasztalataim szerint nem jó, ha a karamella nagyon megkeményedik, tehát hamar kerüljenek rá a cuccok és úgy menjen be a meleg sütőbe.

Ha kész van, ne borítsuk ki azonnal (ekkor még rotyog a karamellás almalé… hmm…), 5 percet várjunk még. Ha rácsra borítjuk, tegyünk alá tálcát vagy alufóliát, mert amint említettem, szaftos.

Ja, ennek a sütinek az a lényege, hogy az alja van felül, tehát a karamellás alma látszik.

Ha „sütőpapírostul” kiborítjuk, az elválasztásnál látni fogjuk, hogy melyek azok a részek, ahol a karamella ragaszkodik a sütőpapírhoz, ezeket közben szedjük le óvatosan (meleg!) és passzintsuk a süti tetejére, de jutalomként meg is tarthatjuk magunknak… J (Ezért is jó, ha sütőpapírt használunk, mert a tepsiből lehetetlen veszteség nélkül kibányászni a beleragadt, finom karamellát.)

Nos, ez is egy elég édes és tömény sütemény, úgyhogy mindenképp jól jön hozzá egy pohár tej. Vagy inkább egy kis házi krémsajt…?



Kókusz szelet

Macizsúr

Ennek a sütinek az általam eredetileg ismert változatát "Kókuszos tojásfaló"-nak neveztem el, ugyanis nem kevesebb mint 17 db tojás kell hozzá (ehhez "csak" 7...)! Viszont emlékeim szerint nagyon finom volt és a kókusz egyébként is a gyengém, úgyhogy igencsak megörültem, amikor találtam kevésbé tojásigényes, hasonló változatokat.

Az első variáció, ami egy kókuszos torta, Szamócánál található. Nos, most mindenképp szeletsütit kelett produkálnom, ami az adagok duplázásával azt hiszem, ment is volna, de úgy meg a 8 dl tejszín tűnt kicsit soknak. (A krém ízesítése - banános vagy ananászos italpor - is elég extrém, azt hiszem, azt simán hagytam volna, bár ha valaki elkészíti az eredetit és küld nekem egy szeletet, szívesen megkóstolom... :) )

Szóval maradt a Rama sütigyár egyik receptje, mint alap. Ott is voltak persze fenntartásaim, elsősorban a krémmel kapcsolatban (jó sok margarin...), de hát egyszer csak el kellett kezdeni sütni végre...

Hozzávalók

Barna tészta:

30 dkg liszt

2 ek kakaópor

1/2 csomag sütőpor

15 dkg porcukor

15 dkg margarin

1 tojás

Kókuszréteg:

6 db tojásfehérje

20 dkg porcukor

20 dkg kókuszreszelék

Krém:

6 db tojássárgája

4 csomag vaníliás cukor

3 ek liszt

3 dl tej

20 dkg porcukor

25 dkg margarin

Tetejére:

Csokireszelék vagy cukrozatlan kakaópor (holland)

Elkészítés:

Először is összegyúrjuk a barna tészta hozzávalóit. Az eredeti recept szerint, ha nem áll össze, lehet bele tenni egy kis tejet. Na, nekem összeállt, sőt - viszont elég lágy margarint és viszonylag nagy méretű tojást használtam. Két gombócra kell osztani, aztán ha olyan ügyesen ragadósra készítettük, mint én, nem árt neki egy kis üdülés a hűtőben.

A tepsit (közepes méretűt használtam, kb 25x35 cm) ki kell kenni valami zsiradékal (margarin), én a biztonság kedvéért beszórtam egy kis darált keksszel is (persze liszt is lehet).

És hozzákezdhetünk az alsó barna lap nyújtásához: láttam és olvastam már, hogy a vajas-ragadós tésztákat két folpack között nyújtják ki. Úgy éreztem, most van itt az alkalom, hogy ezt a módszert kipróbáljam. Bár még csak a "feles verziót" valósítottam meg, tudniillik csak alulra tettem folpackot, de bevált és könnyebb volt belevarászolni a tepsibe is, mint a sodrófára feltekerve bűvészkedni vele. Mondjuk biztosan vicces látvány lehetett, ahogy egyensúlyozok a folpackos tésztával, bemérem a célt, aztán többé-kevésbé telibe találom a tepsit a "dobott" anyaggal. A végén persze kellett egy kis korrekció, lapogatás, húzogatás - profiknak ez biztosan egyből megy. Azért itt már sejtettem, hogy a felső lap nem lesz ilyen mókás menet...

Ugyanis a következő réteg végülis egy kókuszos habcsókalap. A tojásfehérjéket fel kell verni a cukorral, aztán bele kell keverni a kókuszt és ezt az alsó barna lapra ráönteni. (Azt elfelejtettem írni, hogy nem kell azzal vacakolni külön, hogy az alsó lapból "peremet" is készítsünk, tudniillik hogy a kókuszos krém ne érintkezzen közvetlenül a tepsi oldalával, már csak azért sem, mert az a legfinomabb rész :) )

Aztán újra jön a "barnatészta nyújtási hadművelet" - nos, itt már nem árt, ha kicsit pontosabban célzunk vagy az átemelésnél igénybe veszünk egy lelkes (vagy kevésbé lelkes, de sütivel zsarolható :) ) segítőt, hogy legyen négy kezünk, amivel a folpack két-két csücskét fogjuk, majd a kellő pillanatban ráfordítjuk, ugyanis a habon egy kicsit nehezebb korrigálni pl. a gyűrődéseket, amiket nekem ügyesen sikerült produkálni.

Közepes lángon kb 20 percig sütjük.

Te jó ég, azt hiszem, kicsit túldimenzionáltam a tésztás részt, de még nagyon friss az "élmény" :).

Igazából tényleg nem olyan bonyolult, csak le akartam minden verziót írni, hogy senkit ne érjen meglepetés. Valójában, ha nem olyan lágy a tészta (és/vagy nem vagyunk olyan bénák, mint én) nem kell akrobatamutatványokat produkálni, simán átemelhetjük úgy, hogy feltekerjük a sodrófára. A teteje meg tök mindegy, milyen lesz, úgyis elfedjük a krémmel!!!

Ja, tényleg, krém: A tojássárgákat a vaníliás cukorral, liszttel és tejjel kikeverjük, pici lángon vagy gőz fölött sűrűre főzzük, majd folyamatosan kevergetve kihűtjük. Ha kihűlt, alaposan összedolgozzuk a porcukorral kikevert margarinnal és mehet az ugyancsak kihűlt tészta tetejére.

Az egészet megszórjuk csokireszelékkel, vagy, már csak azért is, meg igencsak édes lesz a végeredmény, keserű kakaóporral.

SÜTIBEMUTATÓ MODELLÜNK egy adománygyűjtő maci (Aréna plázából vettünk egyet-egyet egy nagyon édes és óriási mentőkutyustól.)

Őket lehet támogatni:

Pannon Mentőkutyás Alapítvány

Pest Megyei Kutató-Mentőszolgálat

http://www.mentokutya.eu/

Cantuccini, álmaim süteménye

A második sütés, ami nem megégett meg :)

Nos, ez egészen pontosan úgy történt, hogy a múltkor álmomban sütiket pakoltam (Hát igen, bár mondjuk nem ez a gáz, hanem az, hogy amikor elmeséltem, senki sem csodálkozott rajta…) és volt köztük egy szelet cantuccini is. Gondoltam, pont jó, már olyan régóta szerettem volna megkóstolni, most itt az alkalom – erre persze felébredtem…

Ezek után nem volt kétséges, hogy be kell iktatnom egy cantuccini-sütést és az sem, hogy Flat-cat megannyi variációját veszem alapul (Lásd pl. itt, meg itt, meg itt).

Tapasztalatok:

Ahhoz képest, hogy „egy kis semmiség” az egész, nagyon-nagyon finom. Először nem tudtam elképzelni, hogy a kész sütit lesz majd szívem kiszárítani, de sikerült szénné égetnem az alját, úgyhogy ha már úgyis faragnom kellett, hát lefuttattam a teljes programot…

Frissítés: másodszorra már sikerült normálisan megsütnöm.

Ja, tudom, hogy hiányzik innen a méltán híres művészi fotóim aktuális darabja, de sajnos a szombati csajos-bizsus buli után nem maradt mit lefényképezni… J (A fenti belinkelt Flat-cat-helyeken mindenki láthatja a profi változatokat.)

Frissítés: képet lásd fenn, de ami, szép, az szép és azok még mindig nem az én képeim... :)

Hozzávalók:

25 dkg liszt (ha van, rétesliszt, de a sima is jó)

2 tk sütőpor (kb 8 gr.)

15 dkg porcukor

2 db nagy tojás (fontos, hogy nagyok legyenek!)

15 dkg pirított mag (mogyoró, mandula, akármi, nekem napraforgó-tökmag-fenyőmag keverékem volt otthon és bevált)

1 csipet só (mert az mindenbe kell)

1 ek szegfűbors (igen, egy evőkanál, tényleg kell bele ennyi – persze lehet máshogy is fűszerezni - az ízesítés megannyi variációjához nem győzőm elégszer hangsúlyozni: inspirációért irány Flat-cat oldala!)

Elkészítés:

A hozzávalókat összegyúrjuk, hősiesen tűrve, hogy iszonyúan ragadni fog a kezünkhöz, mert a nagy darab tojásoknak köszönhetően igencsak lágy a tészta. Ha összeállt, a sütőpapírral bélelt tepsibe belevarázsoljuk valahogy, két „rúd” formájában. Kb. 170 fokon (ha sikerül beállítani), 25-30 percig sütjük (próbáljuk meg nem odaégetni, mint én), aztán felszeleteljük és visszatesszük még száradni a darabokat oldalanként 5-10 percre. Én először kb 5 perc múlva forgattam rajta egyet, de a végén már csak kikapcsoltam sütőt és bennhagytam még egy 10 percet.

Elvileg borhoz való, de tejeskávéhoz, teához, forró csokihoz, mindenhez jó.

Ja, és legközelebb szegfűborsos-rózsaborsos változatot fogok csinálni! Már kinéztem magamnak Lúdanyó rózsaborsos kekszét (nem, még nem álmodtam vele…) de ez a kalácsszerű süti most nekem szimpibb, mint a vajaskeksz.

Frissítés: rózsaborsos változat elkészült, de felejtős... marad a szegfűbors!



Zabpelyhes süti és zabpelyhes sütis sajttorta

Zabpelyhes süti

Igazi fotóművészeti remek...

Az első zabpelyhes-keksz, amit kipróbáltam és ami sajnos annyira jó, hogy a többi verziónak nincs sok esélye :)

Az alaprecept Flat-cat-től származik. (Még akkor is, ha ő is hivatkozik Millie-re - persze ott is érdemes szétnézni!)



Egyszerű, gyors, finom és puha.

Hozzávalók:

1 csésze (cup) = 2,5 dl

3/4 csésze teljes kiőrlésű liszt (lehet sima liszt is, sőt, egy részét helyettesíthetjük darált keksszel is!)

1 csésze zabpehely (Ha van, akkor az apróbb szemű - a Spar-os nagyon jó és olcsó is)

1/2 csésze puffasztott amarántmag (Lehet ez is zabpehely, ha nem akarunk ilyet vadászni, egyébként nagyon egészséges cucc és Szamócától tudom azt is, hogy a teljes kiőrlésű tésztákat finomabbá teszi. Ja, és gluténmentes. A Múzeum körúton a bioboltban mindig kapni 300 Ft-ért - amennyiben én nem jártam hamarabb arra és nem vásároltam fel a készletet...)

1/2 tk sütőpor

1 csipet só

10 dkg vaj (Nem vagyok kifejezetten margarin-ellenes, de ehhez nem jó!)

1/2 bögre barnacukor (Persze, lehet sima is, na de a barna nádcukor az mégiscsak más...)

1 db tojás

1 van. cukor (Bourbon, ha éppen van otthon...)

1 marék, lehetőleg pirított, vágott olajos mag (dió, mandula, mogyoró, akármi)

1 marék vágott aszalt/kandírozott gyümölcs (nálam általában kandírozott narancshéj)

Fűszerezés igény és ízlés szerint (fahéj, szerecsendió, ilyesmik)

Elkészítés:

Elkeverjük a (lehetőleg nem kőkemény) vajat a cukorral és a tojással, beledobáljuk a magokat és gyümölcsöket, külön összekeverjük a "száraz" anyagokat, majd mehet egybe az egész. Fakanállal is össze lehet keverni, de kézzel is belemászhatunk, utána úgyis muszáj lesz.

Nagyon komoly előképzettséget igényel, hogy valaki ezt a tésztát el tudja rontani :)

Ha összeállt, akkor ahogy sikerül, 12-16 gombócot formázunk belőle - bevizezett kézzel könnyebb - és sütőpapíros tepsibe rakosgatjuk, a tetejüket pedig kicsit megnyomjuk/ellapogatjuk. Egy hagyományos nagy gáztepsibe fér bele ez az adag, úgy, hogy rászámoljuk azt is, hogy majd valamennyire elterülnek és teret is engedünk ennek.

170-180 fokos sütőben (ó, a boldog szerencsések, akik szabályozni tudják a sütőjük hőfokát...) 12-15 perc alatt megsütjük.

Ne süssük túl! Kb amikor pirulni kezd a széle, már készen van, a közepe ekkor hiába puha még - ez csak a vaj miatt van (legalábbis asszem...). Hagyjuk a tepsiben kihűlni, utána már simán  le lehet szedni, nem fog szétesni.

Még több cica... És azok a kis pöttyök a sütiben az amarántok!

Zabpelyhes sütis sajttorta

2/3-ad torta

Az alapihlet itt is Flat-cat-től származik, aztán végül csak a krémet tartottam meg az eredetiből...

Hozzávalók:

Zabpelyhes keksz - a fentebb leírtnak kb. fél adagja

10 dkg csokoládé (tejcsoki, vagy fele tej-, fele étcsoki)

5 dl tejföl

10 dkg tejszínes sajtkrém/mascarpone

7,5 dkg méz (ízlés szerint lehet több is)

kb 8-10 dkg őrölt zselatin (nem tortazselé!)

Elkészítés:

Készítsünk elő egy kapcsos tortaformát (mondjuk egy 26 cm-est), szabjunk hozzá egy akkora darab sütőpapírt, hogy az oldalát is fedje valamennyire (vagyis rajzoljuk körbe a tortaformát ceruzával és hagyjunk rá valamenniyt, aztán úgy vágjuk ki) és béleljük ki vele a formát (természetesen az "összerajzolt" felével lefelé tegyük bele a papírt a formába...)

Gőz fölött olvasszuk fel a csokit (a vizes lábast utána se tegyük messzire) és öntsük bele a formába (pici olajjal hígíthatjuk), ahogy sikerül, elegyengetve. Azon nyomban essünk neki a kekszeknek, morzsoljuk rá a csokira (egyet tegyünk félre) és nyomkodjuk bele, hogy nagyjából egységes "alapot" kapjunk.

Jöhet rá a krém: térjünk vissza  a gőzszolgáltató vizes lábasunkhoz és melegítsük össze a krémsajtos tejfölt a zselatinnal. (Aki ügyes és bátor, annak nem kell feltétlenül a gőzzel vacakolnia, de részemről biztos, ami tuti...) Nem főzni vagy forralni kell, de a zselatinnak rendesen fel kell olvadnia. Öntsük rá a krémet az alapunkra és a legtetejére morzsoljuk rá a maradék kekszet. (Ugyanis ez a legegyszerűbb, de kreatívkodhatunk más díszítéssel is.)

És most jön  a legnehezebb rész: Be kell tenni a hűtőbe és leginkább egy éjszakát pihentetni...

A szeletelés a csokialj miatt kicsit kalandos, de megéri :)

 Na, ez egy igazán vacak kép, de nagyjából talán látszanak rajta a rétegek...