Kókusz szelet

Macizsúr

Ennek a sütinek az általam eredetileg ismert változatát "Kókuszos tojásfaló"-nak neveztem el, ugyanis nem kevesebb mint 17 db tojás kell hozzá (ehhez "csak" 7...)! Viszont emlékeim szerint nagyon finom volt és a kókusz egyébként is a gyengém, úgyhogy igencsak megörültem, amikor találtam kevésbé tojásigényes, hasonló változatokat.

Az első variáció, ami egy kókuszos torta, Szamócánál található. Nos, most mindenképp szeletsütit kelett produkálnom, ami az adagok duplázásával azt hiszem, ment is volna, de úgy meg a 8 dl tejszín tűnt kicsit soknak. (A krém ízesítése - banános vagy ananászos italpor - is elég extrém, azt hiszem, azt simán hagytam volna, bár ha valaki elkészíti az eredetit és küld nekem egy szeletet, szívesen megkóstolom... :) )

Szóval maradt a Rama sütigyár egyik receptje, mint alap. Ott is voltak persze fenntartásaim, elsősorban a krémmel kapcsolatban (jó sok margarin...), de hát egyszer csak el kellett kezdeni sütni végre...

Hozzávalók

Barna tészta:

30 dkg liszt

2 ek kakaópor

1/2 csomag sütőpor

15 dkg porcukor

15 dkg margarin

1 tojás

Kókuszréteg:

6 db tojásfehérje

20 dkg porcukor

20 dkg kókuszreszelék

Krém:

6 db tojássárgája

4 csomag vaníliás cukor

3 ek liszt

3 dl tej

20 dkg porcukor

25 dkg margarin

Tetejére:

Csokireszelék vagy cukrozatlan kakaópor (holland)

Elkészítés:

Először is összegyúrjuk a barna tészta hozzávalóit. Az eredeti recept szerint, ha nem áll össze, lehet bele tenni egy kis tejet. Na, nekem összeállt, sőt - viszont elég lágy margarint és viszonylag nagy méretű tojást használtam. Két gombócra kell osztani, aztán ha olyan ügyesen ragadósra készítettük, mint én, nem árt neki egy kis üdülés a hűtőben.

A tepsit (közepes méretűt használtam, kb 25x35 cm) ki kell kenni valami zsiradékal (margarin), én a biztonság kedvéért beszórtam egy kis darált keksszel is (persze liszt is lehet).

És hozzákezdhetünk az alsó barna lap nyújtásához: láttam és olvastam már, hogy a vajas-ragadós tésztákat két folpack között nyújtják ki. Úgy éreztem, most van itt az alkalom, hogy ezt a módszert kipróbáljam. Bár még csak a "feles verziót" valósítottam meg, tudniillik csak alulra tettem folpackot, de bevált és könnyebb volt belevarászolni a tepsibe is, mint a sodrófára feltekerve bűvészkedni vele. Mondjuk biztosan vicces látvány lehetett, ahogy egyensúlyozok a folpackos tésztával, bemérem a célt, aztán többé-kevésbé telibe találom a tepsit a "dobott" anyaggal. A végén persze kellett egy kis korrekció, lapogatás, húzogatás - profiknak ez biztosan egyből megy. Azért itt már sejtettem, hogy a felső lap nem lesz ilyen mókás menet...

Ugyanis a következő réteg végülis egy kókuszos habcsókalap. A tojásfehérjéket fel kell verni a cukorral, aztán bele kell keverni a kókuszt és ezt az alsó barna lapra ráönteni. (Azt elfelejtettem írni, hogy nem kell azzal vacakolni külön, hogy az alsó lapból "peremet" is készítsünk, tudniillik hogy a kókuszos krém ne érintkezzen közvetlenül a tepsi oldalával, már csak azért sem, mert az a legfinomabb rész :) )

Aztán újra jön a "barnatészta nyújtási hadművelet" - nos, itt már nem árt, ha kicsit pontosabban célzunk vagy az átemelésnél igénybe veszünk egy lelkes (vagy kevésbé lelkes, de sütivel zsarolható :) ) segítőt, hogy legyen négy kezünk, amivel a folpack két-két csücskét fogjuk, majd a kellő pillanatban ráfordítjuk, ugyanis a habon egy kicsit nehezebb korrigálni pl. a gyűrődéseket, amiket nekem ügyesen sikerült produkálni.

Közepes lángon kb 20 percig sütjük.

Te jó ég, azt hiszem, kicsit túldimenzionáltam a tésztás részt, de még nagyon friss az "élmény" :).

Igazából tényleg nem olyan bonyolult, csak le akartam minden verziót írni, hogy senkit ne érjen meglepetés. Valójában, ha nem olyan lágy a tészta (és/vagy nem vagyunk olyan bénák, mint én) nem kell akrobatamutatványokat produkálni, simán átemelhetjük úgy, hogy feltekerjük a sodrófára. A teteje meg tök mindegy, milyen lesz, úgyis elfedjük a krémmel!!!

Ja, tényleg, krém: A tojássárgákat a vaníliás cukorral, liszttel és tejjel kikeverjük, pici lángon vagy gőz fölött sűrűre főzzük, majd folyamatosan kevergetve kihűtjük. Ha kihűlt, alaposan összedolgozzuk a porcukorral kikevert margarinnal és mehet az ugyancsak kihűlt tészta tetejére.

Az egészet megszórjuk csokireszelékkel, vagy, már csak azért is, meg igencsak édes lesz a végeredmény, keserű kakaóporral.

SÜTIBEMUTATÓ MODELLÜNK egy adománygyűjtő maci (Aréna plázából vettünk egyet-egyet egy nagyon édes és óriási mentőkutyustól.)

Őket lehet támogatni:

Pannon Mentőkutyás Alapítvány

Pest Megyei Kutató-Mentőszolgálat

http://www.mentokutya.eu/

Házi vajkaramella

Hát nem cuki ez a szalvéta?

Nem igazán van formában a program, rólam nem is beszélve, szóval csak a lényeget:

A recept Szamócától származik. (Egészen pontosan a Francia csokoládétorta egy alternatív alkotóeleme. Magát a tortát is elkészítettem már, elég tömény, de nagyon finom!)

Hozzávalók:

30 dkg cukrozott, sűrített tej (kb két tubus)

5 dkg cukor (ha van, barna)

5 dkg vaj

Elkészítés:

A hozzávalókat kicsi lángon, állandóan kevergetve, óvatosan, türelmesen sűrűre összefőzzük.

Ha ez megvan, akkor egy sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe vagy hőálló tálba tesszük és hagyjuk teljesen kihűlni. (melegen még nyúlós-ragacsos tapintású, de ha kihűl, teljesen "vajkaramellás" lesz.) Ha kihűlt, akkor különböző alakzatokat szúrunk ki belőle, pici formákkal (pl. csillag), vagy kis szaloncukorformákat hengergetünk.

Ezután sima vagy ízesített csokiba márthatjuk (a képen lévőkön narancsos étcsoki van, azok a kis göcsörtök a "narancsos" darabok). Persze apróra vágott mogyoróval is meg lehet szórni vagy valami ilyesmi, de azt ne felejtsük el, hogy ez azért mégiscsak vajkaramella - szerintem csupaszon a legfinomabb! :)

Csokis-ropogós-kekszes

A Korpovit keksz mennybemenetele

Nos, leánykori nevén "Sütés nélküli ropogós torta", de az én produktumomban nem lett semmi tortai...

A recept Joanne Harris (a "Csokoládé" írónője) és Fran Warde szakácskönyvéből származik (A francia konyha).

Valójában nem hinném, hogy két angol szerző francia szakácskönyvének eredeti szövegében ténylegesen a "Korpovit" keksz szerepelne a hozzávalók között, de a végeredmény nagyon jó és utána mégiscsak hozzájön az az illúzió, hogy dehát én csak egy kis Korpovitot ettem... :)

Hozzávalók (az eredeti fél adagja, mert hiába nagyon finom, azért elég "telítő" is)

7,5 dkg vaj

2 ek méz (az eredetiben sötét és világos melasz - hát, ha van ilyenünk, nyugodtan tegyünk bele azt...)

10 dkg csokoládé (tetszés szerint, nekem speciel narancsos étcsokival a legjobb...)

15 dkg vegyes, vágott aszalt gyümölcs (ez is tetszés szerint, az alap mondjuk mazsola, meg én szeretem benne pl. a sárgabarackot - azt persze daraboljuk fel mazsolányi darabokra!)

7,5 dkg vegyes, vágott, pörkölt dió-mogyoróféle (a lehetőségek itt is határtalanok - és hiába veszünk előre pörkölt cuccot, soha nem árt, ha mi magunk is rápörkölünk egy kicsit, száraz serpenyőben)

12,5 dkg Korpovit keksz

Elkészítés:

Apróra tördeljük a kekszet és összekeverjük a szintén vágott/darabolt aszalványokkal meg csonthéjasokkal. A vajat, mézet és csokit kis lángon összeolvasztjuk (nehogy forrjon, épp csak olvadjon el szépen minden), aztán ráöntjük az előkészített "mindenségre".

Egy kisebb tepsibe vagy lapos tálba tegyünk sütőpapírt és rakjuk bele az egészet hűlni-összeállni. Mehet a hűtőbe néhány órára.

Az eredeti recept szerint olyannyira össze kellene állnia, hogy szeletelhető legyen - szerintem erre esély sincs (bár más keksszel talán igen, de akkor hol a wellness? :) ), bár valamennyire tényleg összeáll, úgyhogy nyugodtan "tördeljük" csak össze és szedjük csak ki müzlistálkákba vagy már eleve is bepakolhatjuk muffinpapírokba (ld. mint fenn).

(Sikerült ma is elhasználnom az egész heti idézőjel-adagomat, pedig tervezek még egy bejegyzést...)